A kovácsoltvas biztos látott kovácsot?

Nem túlzás kijelenteni, hogy közel egy évtizede ismét reneszánszukat élik a kovácsoltvas termékek. Miért is olyan népszerű ez a megoldás?

Kizárólag megjelenésében különleges megoldásról van szó vagy más előnyöket is hordoz magában? Mi a különbség a nagytömegben előállított elemek összeépítésében és a hagyományos kézi kovácsolás között?

A kovácsolás a fémek képlékeny alakításának legősibb ismert módszere. A kovácsolás lényege, hogy az izzó fémet két szerszám felülete között ütésekkel vagy nyomással alakítják. Ezáltal az eredeti durva szövetszerkezet finomabbá válik, mechanikai tulajdonságai javulnak. A kovácsdarabok minősége az alakítást követő hőkezeléssel tovább javítható.

A föld népei a fémek megismerését és alakítását évezredes különbséggel sajátították el. Az ókori keletiek kb. 5000 évvel ezelőtt már készítettek kezdetleges vastárgyakat. Eleinte a kovács és a kohász foglalkozása el sem vált egymástól, aki a fémet az ércekből előállította az kovácsolt belőle fegyvert vagy egyéb használati tárgyakat. A vasgyártás és kovácsolás lenyűgöző emléke a híres delhi templomnál álló V. századi győzelmi emlékmű egy kb. 7 méter magas, 6 tonna súlyú vasoszlop. Tartóssságát és korrózió állóságát a speciális klíma mellett az akkori kohászati eljárás alapozta meg, melynek során foszfordúsulás alakult ki a vas felületi rétegében.

Kezdetben a kovácsolás kizárólag kézi szerszámokkal történt. A vízkerékkel hajtott kalapácsok csak a középkor elején kezdtek elterjedni. Európában a kovácsművészet még ma is látható remekei (kapuk, rácsokozatok, fegyverek) a céhek műhelyeiben készültek. A XVII. század második felében a gőzgép és gépipar és az ipari méretű kovácsolás rohamos fejlődésének következtében a munkadarabok egyre nagyobb alak és méretpontossággal készültek, csökkenő előállítási költség mellett.

Ez a tendencia napjainkban is tart. A gépipar fokozódó minőségi igényeit egyre korszerűbb anyagok, technológiák és automatizált gépsorok elégítik ki. A klasszikus kézi kovácsolással készülő tárgyak munkaigényességükből eredően inkább művészeti remeknek mint egyszerű használati tárgynak tekinthetőek.